Zoli eltűnése nagy port kavart a Budapesti fiatalok életében. A zaklató egyre messzebb van a normálistól, Hanna pedig csatlakozik az eltűntek táborához. Rita lábon lőtte Márkot, aki kórházba került, ahol megrémítő üzenetben részesült. Klaudia a szó szoros értelmében szembenézett a félelmével.
______________________
VIDD A SÍRBA!
3.rész - Azonosítás
Klaudia ott feküdt, és megpillantotta a zaklató arcát.
Márk eközben idegesen feküdt a kórházban, de a nővér nyugtatót adott be neki, amitől elaludt. Másnap reggel, amikor felkelt első dolga volt, hogy az orvos látogatása után felhívja barátját, Klaudiát. Csak ő tudott segíteni neki. Klaudia nem vette fel a telefont, de az orvostól megtudta, hogy a golyót eltávolították az éjjel, és éppen csak súrolta Márk lábát. Egy hét pihenés és haza is mehet. Aznap számtalanszor próbálta elérni Klaudiát, de se ő, se Hanna, se Rita nem vette fel a telefont. Tulajdonképpen nem is értette, hogy Ritát miért hívja, de válaszokat akart, hogy mit miért tett tegnap éjjel. Zolit is próbálta hívni, de meglepetésére, kicsöngött a telefon. Egy ideig várta, hogy válaszoljon valaki, egy kis reménnyel a hangjában, hogy hátha megtud valamit barátai hollétéről.
A telefonhívást megválasztották, és egy férfi eltorzított hangja szólt a háttérben:
-Csak ti menthetitek meg magatokat. Megbánjátok még, hogy ezt tettétek velünk. Hé, te ott, telefonálsz?-Kérdezte az ismerős hangon beszélő alak valakitől, majd megszakadt a hívás. Mi történhetett? Ezek szerint Zoli és Hanna életben van? Mi történhetett? Nagyon szeretne már választ kapni a kérdéseire, de egyelőre teljesen tanácstalan. Egyik barátja se válaszolja meg a hívásait. Klaudiával bizonyára történhetett valami, gondolta magában.
Ekkor megcsörrent a telefonja.
-Jó reggelt, Dallos Márkkal beszélek?
-Igen, ki maga?
-Havasi Károly vagyok a Budapesti főkapitányságról. Találtunk egy holttestet tegnap éjjel az erdőben. Ezzel kapcsolatban tennénk fel magának pár kérdést, de egészségügyi állapotára való tekintettel nem akartuk személyesen. Ráér?
-Persze, de jól vagyok, semmi bajom. Nyugodtan bejöhettek volna. Miről lenne szó?
-Egy lány testét találtuk meg, volt nála egy táska, és abban egy telefon. Ön a gyors hívón volt. Abban reménykedünk, hogy meg tudná mondani, ki ez az illető.
-Úristen, hogy néz ki?-Kérdezte idegesen Márk. Reménykedett, hogy nem Klaudia az.
-Nézze, nem nagyon nézegettem, és rendőr vagyok, valójában nem én találtam meg, de az én dolgom magát felhívni. Nyomozó vagyok. Be tudna fáradni megnézni a holttestet?
-Hát, magamtól semmiképp. De megkérhetem a szüleimet, hogy vigyenek be. Tolószékkel lehet kiengednek.
-Már értesítettük a kórházat, hiszen így is úgy is be kellett volna jönnie, de gondoltam megkérdezem.
-Hogy maga milyen humoros...-Mondta kis iróniával a hangjában a fiú.
-Ma délután 16:00-kor várjuk önöket a kapitányságon, a címet a kórház majd megadja, ha esetleg nem tudná.
-Persze, rendben.
Márk, és a szülei még aznap bementek a megadott időpontra. Márk egy falatot nem evett aznap, hiszen nagy görcsben volt. Tudta, hogy semmit nem mondhat a rendőrségen, de ha kiderül, hogy Klaudia az, vagy valamelyik barátja, akkor szólnia kellene. De ez veszélyes lehet, hiszen Hanna, és Zoli is veszélyben vannak. Lehet, hogy a rendőrség még Hanna eltűnéséről sem tud, hisz a lány azt hazudta a szüleinek, hogy Klaudiánál alszik tegnap éjjel.
A kapitányságon Márk szülei beszélgettek a nyomozóval. A fiúnak semmit nem mondtak a beszélgetés tartalmáról, de amikor végeztek, kivitték Márkot az épületből.
-Anya, apa, hova visztek?
-Márk, kisfiam, a test a kórházban van.-Mondta Andrea, Márk édesanyja.
-Akkor mégis miért jöttünk ide?
-Beszélni akartak velünk. Ne haragudj drágám, de semmit nem mondhatunk neked.-Mondta Tibor, a fiú édesapja.
-Most csak ugrattok igaz?
-Azt mondta a nyomozó, hogy jobb, ha a saját szemeddel látod.-Mondta Andrea.
Ezután befáradtak a megadott címre, a Kórházba. Ahogy a folyosón sétált, a lenti váróteremben éppen az egyik kereskedelmi csatorna hírolvasója beszélt a falon található TV-ben.
-Még mindig nincs hír a fiatal Dalmadi Zoltánról, aki alig pár napja tűnt el Budapest egyik erősségében. A fiatal fiú ügyében a rendőrség azt nyilatkozta, hogy hamarosan nem sok mindent tehetnek az ügy érdekében. A fiú teljesen felszívódott. Az eltűnés talán egyet jelent a fiú halálával, de egyelőre...-Ahogy az 'egyelőre' szót kimondták, Gábor átkapcsolt egy másik csatornára.
Márkot nagyon megérintették a hallottak, de tudta, hogy hamarosan nagy erő kell majd ahhoz, hogy megnézze, ki lehet az a lány.
Amikor eljött az a bizonyos pont, eljött az idő, hogy kiderüljön kié a holttest, az orvos felhajtotta a takarót. Márk tisztán látta, hogy ki a lány.
***
-Márk, egy szót sem szólsz, mióta kijöttünk a kórházból. Mondd már ki volt ez?-Kérdezte Andrea, mikor autójukkal egy városi autódugóba keveredtek.
-Nem ő volt az...
-Ki nem volt kicsim?
-Anya... nem Klaudia volt az. Azt hittem ő lesz a takaró alatt.
-Micsoda? És ezt miből gondoltad?-Kérdezte az egyre kíváncsibb édesapa.
-Nem szeretnék róla beszélni.
-Márk, ma azonosítottunk egy holttestet, mondanod kell valamit.-Mondta a sírni kezdő édesanya a volán mögött.-Akkor legalább azt mondd el, hogy ez a lány ki volt.
-A suliból ismertem. Együtt jártunk matekra. El sem hiszem, hogy meghalt. Mindig én segítettem a háziban, onnan volt meg neki a számom. Sokszor felhívott, amikor magányos volt. Azt hiszem szerelmes volt belém, de sosem foglalkoztam ezzel, valahogy mindig más dolgom volt. Nem hiszem el, hogy erre csak most jövök rá.
-Nem a te hibád kisfiam.
-De apa, ha jobban kinyitom a szemem...
-Akkor se tudtad volna, hogy mire készül. Felvágta az ereit, és összeesett. Bizonyára más oka volt, nem te.
-De miért tette apa? Miért? Zoli eltűnése után ez egy újabb ok arra, hogy ideges legyek.
-Zoli is elő fog kerülni, tudom, érzem.-Mondta nyugtatgatóan az édesanya, aki nagyon aggódott a történtek után fia lelki állapota miatt.-Nem szeretnél elbeszélgetni egy szakemberrel?
-Úgy érted dilidokival? Eszem ágában sincsen. Nem vagyok bolond.
-Anyád biztosan nem úgy gondolta. Neked is jobb lenne, ha meg tudnád ezt beszélni valakivel.
-Arra ott vannak a barátaim...
-Akik szintén kivannak idegileg.-Vágott fia szavába Gábor.
-Akkor sem szeretnék.
-Már kértünk neked időpontot. Holnap a kórtermedben meglátogat majd egy szakember.-Mondta idegesen Andrea.
-De anya...
-Semmi de. Nem hagyom hogy kikészülj! Hidd el, mi csak jót akarunk neked.-Mondta Andrea, majd zöld lett a lámpa, és tovább autóztak. Még elmentek bevásárolni a fiúnak egy szupermarketbe, a következő pár napra, majd visszatértek a kórházba, hisz Márknak még ott a helye. Ki akarták használni az időt, hogy fiukkal beszélgessenek, ám Márk szülei rájöttek, hogy jobb lett volna ezt a beszélgetést későbbre hagyni.
Amikor Márk visszaért a kórházba, és feküdt az ágyára, egy nővér lépett be az ajtón.
-Márk, ezt a csomagot magának hozták.
-Kitől jött?-Kérdezte Márk, majd megfogta a kis dobozt, ami gyönyörűen, szépen be volt csomagolva.
-Nem tudom, a pulton találtam, volt hozzá egy levél biggyesztve, amin az állt, hogy neked kell átadnunk, amint visszaérsz a szobádba. Most mennem kell.-Mondta a nővér, majd elhagyta a fiú kórtermét.
Márk kibontotta a kis csomagot. Egy levél volt benne.
Jobb ha vigyázol, a következő lövés tőlem fog jönni, és akkor te fekszel majd a hullaházban. Jobbulást!
#1
___________________________________________________________________________
Ennyi volt mára a Vidd a sírba! Remélem élvezted a részt, és hagyj nyomot magad után, ha megosztanád véleményed! Kommentelj, vagy iratkozz fel!
Új rész hamarosan!
A következő rész tartalmából:
Márk egy héten belül visszatérhet az iskolapadba, ahol nem várt meglepetésben lesz része. A nagy visszatérő nem tudja elmondani, hogy hol volt idáig. Vajon mi történhetett vele?
A 4.rész Visszatérő címmel hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése